Az Örök Fiatalságot keresed? Egy régi menyasszony rátalált!

Az Örök Fiatalságot keresed? Egy régi menyasszony rátalált!

Nem akartam hinni a szememnek! Egy pláza cipőboltjában pillantottam meg őt! Lehetetlen, gondoltam, ő nem lehet! Hiszen legalább tizenöt éve fotóztam! Ám amint közelebb léptem hozzá, kitörő örömmel üdvözölt! Hát ez hihetetlen, – szóltam hozzá – semmit nem változtál, még szebb is lettél – tolultak ki belőlem a szavak! Megsimítottam a vállát, hogy elhiggyem, tényleg hús-vér emberrel van dolgom! Mosolygott rám és ugyanolyan üdén, mint egykor, amikor a Nagy Napon fényképeztem. Csodálatosan nézel ki- bukott ki belőlem ismét és kérdőn néztem rá! -Ó, köszi, és van már három gyönyörű gyermekem is – dicsekedett és rögtön elő is kapta a telefonját, hogy megmutassa! Két kamasz és egy csöppnyi kislány nézett vissza rám, és és egészen elvarázsolódtam. Na , most már valld be, te csak a kishuga vagy az én menyasszonyomnak! Ő pedig csak mosolygott és mosolygott. – Nem a hugocskámat látod, én magam vagyok! Igen, mások is megdöbbennek, akik régebben láttak. Pedig nincs titok. Nincs titok, ha csak nem az esküvői képeimben nincs valami titok. De megmondom, mit csinálok, és ha megírod, hát írd meg! Mások is csinálhatják utánam! Tulajdonképpen az esküvőnk után  egy félévvel kicsit elszomorodtam. Jöttek a hideg, téli, kedvetlen napok. Nem szeretem a sötét délutánokat! Férjemmel tervezgettük a nyarunkat és dolgoztunk keményen. Egyik nap a tükörbe nézve egy kis hajszálráncot pillantottam meg. Sírva vettem tudomásul, hogy milyen hirtelen fogott rajtam az idő. Aznap este szipogva magam mellé ültettem a férjecskémet és elpanaszoltam, mit érzek. Semmi jót, csak öregedést, elmúlást, ráncokat és petyhüdt tapintású bőrt! Elővette az esküvői albumunkat, hogy megvígasztaljon. Együtt néztük a képeket és azt mondta, semmit nem változtál, semmit nem öregedtél, hidd el! Elszontyolodva aludtam el. Reggel a fürdőszobába lépve alaposan meglepődtem! A tükör mellé felragasztotta férjem az esküvői legszebb képeimet! A tükör felső részére pedig egy filccel azt írta: Szeretlek, örökké szeretlek! Egészen elképedtem és nagyon felizgatott ez az egész. Ott álltam kicsit bénán, és nézegettem ezt az egészet. Aztán valahogy azt éreztem, hogy igen, igen, ez a jó nő itt a képeken én vagyok. Én vagyok most is! Ugyanaz vagyok, semmi nem változott rajtam és bennem. Gyorsan felírtam egy rúzzsal a tükörre: Imádlak örökké! Majd kirohantam hozzá a hálószobába!
Amióta ez történt, azóta  a fürdőszobában ott vannak ezek a képek és a felírásokat sem töröltük le. Mindennap látom magamat és ránézek a fényképekre is. Ez vagyok én , mondom, majd a képekre nézek – és ez vagyok én is! És ennyi! Gyermekeim születésüktől fogva ezt látják és amióta csak beszélni tudnak, mondják is: anya olyan fiatal vagy! Esténként, ha férjemmel a hálószobába fekszünk, mindig összemosolygunk: hogy megtaláltuk egymást! És hogy  megtaláltuk az Örök Fiatalságot is!